035.
Öltözködés/ruha - divat, stílus, kényelem és minőség -
- avagy a "Ruha teszi az embert", vagy az ember válogatja ruháját?
Előszó:
"Akinek nem inge, ne vegye magára...":-) Senkit sem akarok meggyőzni/rábeszélni semmire, csak a saját történetemet mondom el.
Minden faj mezítelenül járja földi útját, csak az ember takarja testét - textíliákból és más műanyagokból készített ruhákkal...
Az emberi társadalomban a párválasztás/szaporodás szemszögéből nagyon fontos szerepe van az öltözködésnek és a hajviseletnek.
A mindennapi viseletek meghatározzák mivoltunkat/szerepünket. Ha valaki rám néz az utcán, az első látásra világos számára, hogy hova tartozok, mit képviselek, milyen ember vagyok - gazdag, szegény, gondolkodó, férfias, zenész/művész, sportoló, diák, vagy hajléktalan...
1974-1991
Megszületésemtől egészen serdülőkoromig az édesanyám öltöztetett, ő vásárolta a ruháimat - ízlése és pénztárcájának tartalma szerint.
Később már válogatósabb lettem, saját véleményem volt és kezdett kialakulni a stílusom. Kezdetben én is a divatot követtem - amit az osztálytársaimnál, a barátaimnál és a tévében láttam, az kellett nekem is. Én is pont ugyanúgy akartam kinézni - mint minden menő srác.:)
Ebben az unokatestvéreim próbáltak segíteni - Pozsonyban mégiscsak nem a kisvárosi, deformált és félig elszigetelt/elmaradt divat volt a divat...
Csakhamar rájöttem - nem vagyok képes tartani az iramot, mert nincs annyi pénzem, hogy mindig a legújabb divatos ruhákban járhassak...
1991-1994
Lassan felfogtam, hogy a divat és a stílus csak a fogyasztás és a gyártók találmánya... Nem voltunk gazdagok és így az ellentáborba kerültem.:)
Nem hiszékenységből, nem divatból, hanem inkább reakcióként - az anyagi helyzetem miatt...
Antiszociálisan kezdtem viselkedni (a gyermekkori rossz tapasztalataimnak köszönhetően is) és a kedvenc színem a fekete lett.:-)
Kikerülve/kimaradva a fogyasztói társadalom malomjából (a divatot illetően), sok érdekes és tanulmányozásra érdemes jelenséget vettem észre.
De most nem ezekről a dolgokról fogok írni, hanem az öltözködésem korszakairól. A sötét és főleg fekete színű ruhák szaporodtak ruhatáramban, a félcipőket és a tornacipőt pedig felváltotta a bakancs...
Vastag talpú, vas orrú bakancsot hordtam, de volt magas szárú katona bakancsom is, aztán a "Dr.Martens" márka lett a kedvencem...
Közben volt egy szlovákiai "Jas Bardejov" által gyártott vastag talpú, magas szárú bakancs cipőm is. Mind fekete volt, csak a legutolsó ilyen típusú, az angol "Tred Air" gyártotta vastag talpú bakancs félcipőm volt bordó.
Ezek a katonás, fegyveres alakulatok által, építkezéseken és gyógy cipőként is használt lábbelik szlovákiában tömegesen csak a huszadik század kilencvenes éveiben terjedtek el.
Addig egy szűk réteg hordta - a skinhead, punk és egyéb szélsőséges alternatív csoport, vagyis az undergroundba tartozó szubkultúrák képviselői...
Én csak a dolog végét kaptam el, mert a rendszerváltás után divatba jött másnak lenni... Amikor kezdtem látni, hogy ugyanúgy fogyasztanak a "Nagy Mások" is és hogy ez az "idealizált másság" termékké lett, az ellentábor ellensége lettem...
Elkezdtem olvasni F.W.Nietzsche német filozófus könyveit és az erejéből merítve minden tökéletlent megvetettem - beleértve magamat is...
Látszólag eltértem a témától, de az igazság az, hogy mindez nagyon is összefügg, mert erről is szólhat az öltözködés. És nem voltam ezzel így egymagam - lehet sokan magukra ismernek bennem...:-)
1994-2004
A második nagy bumm akkor következett be, amikor tíz évvel ezelőtt stabil foglalkozást választottam. A munkahelyemen mindenki nálam idősebb volt - csupa komoly felnőtt és családapa...
A kevés fiatal is sajnos, mind, a számomra öntudatlan beilleszkedő és alkalmazkodó típusból való volt. Ennek köszönhetően én is elkezdtem elegánsan öltözködni.
Fehér tornacipő, fehér nadrág és fehér ing...:) Aztán áthelyeztek egy másik helyre, ahol már több fiatal volt.
Ezzel megkezdődött a lezser/kényelmes, sportos és szabadidőruhák korszaka.:) "Adidas", "Nike", "Reebok", "Umbro", "Russel Athletic", stb. Ki emlékezik mindenre?:-)
Az utolsó változást a legújabb munkahelyem hozta, ahol láttam, hogy sok külföldi máshogyan - a miénktől eltérő filozófia szerint öltözködik - a pénztárcájának köszönhetően.:(
Télen a hó és az utakra szórt só ellen, ősszel az eső és az erős szél ellen, nyáron pedig a kényelmes gyaloglás és izzadásgátlás/korlátozás céljainak megfelelő ruhákat hord - speciálisan a hegymászók, sportolók és természetbarát túrázók számára kitalált/tervezett, úgynevezett "Outdoor"-os ruhákat.
Az itteni ember is azért öltözködik, mert védekezni akar az időjárás szélsőséges viszontagságai ellen, de néha úgy tűnik/úgy látom, esztelenül túloz, vagy éppen nem eléggé célszerűen öltözködik. És mindezt többnyire a divat miatt...
Az "Alpinus" márka lett a mindenem, de a "CampuS", "Moira", "Scarpa", "Kefas" és "Styl Grand" is minőség! Ezek mind márkás és nagyon drága termékek, ezért sajnos csak a pénzesebbek engedhetik meg maguknak.:(
Utószó:
Mostanában is előnyben részesítem a kényelmes és jó minőségű szabadidőruhát - a sportos öltözéket és az "Outdoor"-t, ameddig a pénztárcám engedi...:(
Kevesebbet hordok elegáns és macsó ruhaneműt - annak ellenére, hogy ami a nőket illeti: manapság a férfias, szexis, izmos és jóképű "test-embereké" a siker.:)
Több téma végén is kívántam valamit, de most nem teszem. Úgyis mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb stílusú ruhát, a társadalmi szabályokat figyelembe véve - céljához és anyagi helyzetéhez alkalmazkodva.:-)
Vagy mégis? Kívánom, hogy minél hamarabb lemenjenek az árak és így mindenki számára elérhetővé váljék az ésszerű és hatásos második bőr - nem a giccses szín- és formaváltozatosság tulajdonságait hordozó divatos rövid életű rongy-darab, hanem a célszerű és funkcióját betöltő minőségi áru!!!:-)))
(nietzsche, 2004 július 6.)
035.
©2004, design by nietzsche, optimalizálva 1024x768-as képernyő felbontásra