034.

Világnézet - filozófia, életfelfogás, vallások, stádiumok, stb.

Előszó:

   Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: "Legyen világosság!" És lőn világosság.

   Ennyit a Szent Bibliából - most már folytathatom egyedül is.:-) Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen boldog és így tehát elégedett, teljesértékű és értelmes élete.

   Legyél te is hasznos és jószándékú. Segíts a rászorulókon - adjál és ajándékozz, mert adni jó. És tudod miért? Mert van miből, van mit, de főleg van kinek!

   Ezek után azt hihetnéd, hogy vallásos vagyok és hogy csak a prédikálási kényszeremet/ösztönömet akarom kiélni rajtad.:)
   De nem így van - mégha közel is vagy az igazsághoz.:) Mert ha Jézus szavaihoz hasonlókat is mondok, vagy ha őt próbálom megérteni, akkor is csak egy egyenrangú partnert, vagy egy segítő társat látok benne. Semmi többet...

   Lehet hogy most meghökkentelek, vagy megbotránkoztatlak, de én ezt akkor is így érzem helyesnek. Az egész (az amit Jézus értem és érted is tett), csakis akkor értheted meg, ha te is felbátorodsz és egy létező társalgó félnek képzeled - aki itt ül veled szemben a szobában...

   Ezek után sokkal könnyebb elgondolkodni afelett, hogy mit miért mondott és tett, mert az idealizált és már- már mesefigurává vált, példaképbálvánnyá lealacsonyított, közhellyé süllyesztett, sztárrá lett és hősi szerepet kapott Krisztus úr nem más, mint "TE"!!!

   Képes vagy rá! Ha ezt nem hiszed el, nem baj, mert a célom nem a meggyőzés és a rábeszélés, hanem a jelenlegi és talán nem stabil/változó saját személyes világnézetem elmesélése.:-) Pedig nem mese...

Gondolatok a világról:

   Csecsemőkoromban szüleim úgy döntöttek, hogy megkeresztelnek - saját vallásuk szerint, egyházuk helytartójánál/képviselőjénél...

   Így lettem római katolikus, ami azonban nem sokat jelent nekem, mert nem vagyok egy bárány - kerülöm az egyházakat és a minden féle vallási közösségeket.

   Életem során sok mindenen mentem keresztül. A pubertás kortól számítva a mai napig folyamatosan változok - testileg és lelkileg.

   Elősször engem is rabul ejtett (és néha még mindig elkap) a feltűnési és megbotránkoztatási vágy, a figyelem gyűjtés és a társadalmi elismerés igénye.

   Figyelmemet a szocializmusra és az anarchiára éppúgy tereltem, mint a diktatúrákban/totalizmusokban rejlő erőre.

   A vallásosság sem áll távol tőlem - nevelésemnek, hagyományoknak, szülővárosomnak, tájunkon honos vallás, közhiedelem és babonáknak köszönhetően. Tipikus keresztény európa - a maga keresztény szimbólumaival...

   Viszont belekóstoltam a kelet ízébe is - kezdve a taoizmusssal, folytatva a hinduizmussal és befejezve a buddhizmussal.

   Az afrikai boszorkánykodások, a fekete mágia és a sámánizmus is ismert téma nálam, de olvastam már fehér mágiáról, sátánizmusról és okkultizmusról is és érdekelt az ezoterika, a miszticizmus, a metafizika és a parapszihológia.

   Foglalkoztatott a nirvána, az energiák - a Jin/Jang, a földön kívüli élet és az asztrológia is, mégis akárhányszor belelapozok egy egy könyvbe, mindig más jut az eszembe - egy új gondolat, egy ismeretlen lelkiállapot, egy újabb változás...

   Nem hiszek a dogmákban - nem hiszem, hogy létezhet egy stabil vélemény, egy időt álló világnézet. Szerintem én nem tudnák vakon hinni egyvalamiben, egy életen át, egy törvény szerint...

   Ezért nem maradtam meg semminél sem - csak mindig tovább...  Az önzés és önzetlenség is érdekel, mert átlátom az érdekkapcsolatokat és a látszólagos készséget, meg a hamis jószándékot... Előnyök és hátrányok rabságában elveszik a valóság...

   Érdekelnek a természettudományok is: Filozófia, szociológia, pszihológia, politológia, biológia, biokémia, neurobiológia, genetika, matematika, fyzika, asztronómia, a bio és nano technológiák, az informatika, stb.

   A természet és az élőlények megmentéséért létrejött intézményeket/szervezeteket (mint amilyenek például a Greenpeace, vagy a zöldek pártja, stb.) elismerem, de a vadászatot, az állattartást és az állatokon végzett tudományos kísérleteket elítélem, még ha nem is vagyok vegetariánus és az utánam maradó szemét mennyisége sem csekély...

   A társadalmi normák, a hagyományok és szokások, a divat, a giccs és a fogyasztói társadalom, a globalizáció, az esély egyenlőtlenség és az igazságtalanság ellenzőjének tartom magamat, mégis rabja vagyok a kornak, amelyikbe beleszülettem...

   Ellensége vagyok a személyi szabadság korlátozásának, a diktatúráknak és a totalizmusoknak, a mindenfajta elnyomó hatalmi és gazdasági rendszereknek, de barátom az élet, az élethez és az önmegvalósításhoz való jog, az "élj és hagy élni" elv, a művészetek, a kölcsönös bizalom, a szeretet és a megértés...:-)))

   Nem szeretem a féligazságokkal és félrevezetésekkel teli reklámok és a médiák tudatos hazudását, a hiszékenységet, a tömeget, a csordát, a nyájat és a választó állampolgárt - mert ő tehet mindenről!:)

   Egyetlen törvényt, szabályt, vagyis rabszolgaságot fogadok csak el ezen a földön megkérdőjelezés nélkül - a Sakk játékot.:) Imádok sakkozni!:-)))

   Az emberi faj a legfiatalabb ezen a bolygón, de a kultúrája, vagyis a civilizációja szintje/helyzete minden más élőlénnyel szemben összehasonlíthatatlanul többet és gyorsabban változik - ki tudja merre/hova...

   A régi ember a terméket fogyasztotta, a mai már az információt... Mánia! A komunikációs eszközök és technológiák függőségében szenvedünk - mindent azonnal akarunk és egyfolytában az aktuális vágyunkat kielégíteni (még hogy nem vagyunk állatok!)...

   Érdekel a cyber tér, a virtuális valóság, a mű inteligencia és az anonymitás is - mindez az internet elterjedésének köszönhetően.

   Néha tudományosan (csak a levezetett kisérletnek hiszek és a tényeknek) és főleg materialistaként értelmezem/elemezem az engem körülvevő világot, máskor meg a teremtésről gondolkodok, egy tudatos teremtőről...:)

   Hogy mennyire egyszerű, közönséges és mindennapi ember vagyok, abból is látszik, hogy a Janival közösen kiadtunk egy könyvecskét (elért cél, kielégített vágy...) - a mostani szlovákiai törvényeknek megfelelően, papíron elvezetve és bejegyezve az állami statisztikai bürokráciában...

   Egy szám a sok közül... Adat és szám, meg információ. A szó és a mondat, meg a nyelv. Mennyi kód, jel, szabály... A nyelvről jut eszembe, hogy ellene vagyok a világnyelvek eluralkodásának/monopolának is (most épp az angol).

   Technokrata vagyok a legutolsó vércseppemig, pedig semmi közöm a gépekhez (vagy magam is csak egy mechanikus berendezés lennék?), mert a génjeimet szolgálom, azoknak kell szótfogadnom és hozzájuk kell alkalmazkodnom.

   A génjeim akarnak tovább élni, ők akarnak fennmaradni. Én csak egy test-ember vagyok - ideiglenes hordozója, szállítója és raktározója ezeknek a tökéletes replikátoroknak, akik túlélnek engem.

   Nekik saját maguk lemásolásának a megvalósításán kívül teljesen mindegy, mi van velem... Lehet hogy minden rendben van és a technikai civilizációnk fejlődése éppen a gének terve szerint haladna?

   Csak robotok vagyunk, akik eljátszák a szerepüket - kiszolgáljuk a génjeinket, mert szaporodunk és sokasodunk?

   Heteroszexuális vagyok, de a felelősségtudatom alacsony küszöbszintje miatt még nincs gyerekem - nem merem válllani érte a felelősséget és az utódomat (ha lesz) egyenlőre tehernek érezném.

   Amúgy meg nyugodt vagyok, mert úgy gondolom, hogy a génjeim majd mindent elintéznek (helyettem is), hogy bebiztosítsák (rajtam keresztül) a jövőjüket.:-)))

   Egy kérdéssel és egy régi (1992-es) versemmel zárom eme zagyva és rendszertelen gondolatmenet sorozatot:

   Az anyagi jólét (a pénz), a fiatalság és az egészség kellemes időtöltés. Nem akarunk alább adni jelenlegi helyzetünkből és lehetőségeinkből - nem engedünk belőlük egy morzsányit sem és mégis véges az élet, halandók vagyunk mindannyian és megöl minket az idő.

   Akár egy dalszövegben - csakhogy most rólunk van szó... Éljen hát az öntudatlan lét! Töltsük el valamivel ezt a nekünk kiszabott időt! Hiszen erre vagyunk itt?

A civilizáció bitjei

Törvénybe zárt

emberek futkároznak

a labirintus falai közt

egymásba ütközve

harcolva életükért

a számítógép képernyőjén.

Személyiségeknek

képzelik magukat.

Ez is benne van

a programban.

U.I.:

Az ember által teremtett valóságé, vagy az ember által kitalált teremtőé e a jövő? Ennyi év után sem tudom eldönteni teljes bizonyossággal, de nem zavar...:-))) Mint az egyik versemben, ahol azt írtam, hogy "Állatként mászok a járdán, de tudok róla!"

(nietzsche, 2004 július 6.)

Majdnem 1 évvel később:

     Újból írok, mert egy egészen más élethelyzetbe kerültem, s ennek köszönhetően az eddigiektől teljesen eltérő állapotokba. A barátnőm, a szerelmem, a mindenem, az életem, vagyis a Klári, elhagyott.....:( Éppen akkor, amikor a legjobban lett volna rá szükségem...

     Nem szeret már engem az én reményem, az én megváltóm...:((( Mert én a Klárit képzeltem támaszomnak, korlátomnak, mankómnak, biztos pontomnak az életemben.

     Az unokatesóm azt mondta, hogy "Ugyi nehéz elengednünk, amit szeretünk?", de ez nem igaz, hanem szerintem inkább a fordítottja, mert nehéz megtalálnunk...

     Én úgy éreztem, hogy megtaláltam, de úgy látszik, mégsem...:( Az unokatesóm még azt is mondta, hogy "mindannyian valahol egyedül vagyunk...", s ebben már igazat adok neki, mert mindenki egyedül van, még ha ideiglenesen boldog is egy másik lénnyel.

     IDEIGLENESEN. Csakhogy nekem az "örök" boldogság kellett volna, nem az ideiglenes. Ennyit az élet értelméről. Most keressek mást?

     Egy másik ideiglenes hazugságot? Minek? A buborék, amely később szétpukkad, nem kell... Nekem volt egy fényképem a buborékról, az kellene, mert az nem pukkad szét...

     A hitem kell vissza, a reményem és az életem, de nem megy, mert a múlt elmúlt, nem is volt talán, csak úgy képzelem, mint ha lett volna valami.

     Haladok tovább a senki földjén, egy üres pusztaságban, érzelmek, emlékek, gondolatok nélkül, személyiségem darabokban, széttörve, "én"-em megszűnt, eltűnt, megsemmisült, nem tudom ki vagyok/mi vagyok, hogyan tovább, csak egy két lábon járó hulla vagyok, robot, egy test, amely elvégzi a kötelező létfontosságú szükségletek/igények kiélégítését és eljár megdolgozni a pénzért, hogy életben tarthassa saját magát, a lelketlen/lélek nélküli testet, azt a hús/izom, csont, meg erek és belső szervek kotyvalékot...

(nietzsche, 2005 június 5.)

034.

©2004, design by nietzsche, optimalizálva 1024x768-as képernyő felbontásra