024g - Sakk mindenkinek! - Budapesti sakkal kapcsolatos tapasztalataim

024g.

Sakk mindenkinek! - Budapesti sakkal kapcsolatos tapasztalataim

Nyugati pályaudvar – Törzsjátékosok az aluljáróban

Tudni kell, hogy a kedvesem Pesten dolgozik. Amikor egyszer nála voltam (2004 április végén) és az említett aluljáróban gyalogoltunk, elhaladtunk egy amolyan kisebbféle csoportosulás mellett és a kérdésemre, hogy mit csinál ott az a sok ember (mert csak a tömeget lehetett látni, magát az okát nem), azt felelte, hogy ezek minden nap itt sakkoznak és ha érdekel, majd másnap - mialatt ő munkában lesz, jöjjek le megnézni őket, meg esetleg játszani egyet. Nekem ilyet nem kell kétszer mondani.:-)

Másnap kora délután lementem és megkerestem őket (mert elég nagy ez a aluljáró). Majdnem 4 órát töltöttem ott álldogállva nézelődéssel, figyelgetéssel, de aztán később persze sakkoztam én is!:-)

A későbbiekben máskor is lementem hozzájuk - havonta 2x, vagy 3x és mindig új és új dolgot tudtam meg. Nem is tudom, honnan kezdjem!:

Naponta 3-5, vagy néha akár 7 sakkozó (én ezentúl törzsjátékosnak fogom hívni őket) rakja szét sakktábláját asztalán (melyeket pár száz forintért az aluljáro valamelyik mellékhelyiségében kulcsrazárva raktároznak) ott lent. Néhányuknak van sakkórája is, időre is játszanak - igény szerint. Így várják késő estig a munkából hazajövet náluk megálló - velük sakkozni kívánó embereket, de persze nem ingyen. Általában a törzsjátékosok nyernek, ugyanis ebből élnek...

A tét általában 200,-Ft (néha csak 100,-Ft). Parti közben lehet kontrázni is - ha a felek ebben előre megegyeznek. Minden kontra min. 100,-Ft, vagy több, szintén megegyezés szerint.

Ingyen nem játszanak senki ellen sem, de amikor megállt mellettük egy középiskolás kinézetű diáklány, kedvesek voltak vele és látván érdeklődését + tudatlanságát és kíváncsiságát - no meg hallván a hozzájuk intézett kérdéseit, az egyikük tanítgatta, magyarázta neki a lépéseket, játszott vele kicsit - ingyen. Még azt is mondta neki, hogy jöjjön le máskor is, álljon meg nála, mert ha akarja, megtanítja őt sakkozni. Rá egy hónapra az én barátnőm is lement hozzájuk, hogy megnézze őket, aztán lentragadt náluk majdnem három órára és a végeredménye az lett, hogy talán az egyik törzsjátékos tanítani fogja! - hát perszehogy ingyen! Jó, mi?:-)

Az egyik aluljárói törzsjátékos már Portis Lajos nagymester ellen is nyert!, amikor az 60 ember ellen játszott szimultánt. 59-en vesztettek, egyedül ő nyert ellene...

Egy másik törzsjátékos játék közben minden ellenfelének ugyanazt mondja: "Erre mind magad jöttél rá?", "Ezt mind magad tanultad meg?", "Mond, melyik bolygóról jöttél?", "Jobb lenne, ha feladnád, mert akkor megkímélnéd magadat, engem és Jézus Krisztust is!":-)

Amikor másodszor voltam lent (egy héttel később), a Portis-t legyőző törzsjátékosnál megállt egy olasz fiatalember, aki jó befektetőnek bizonyult (a törzsjátékosok szeretnek külföldiek ellen játszani - nagy pénzért...), egy másik törzsjátékos kénytelen volt kölcsönadni az olasznak a saját székét is, hogy a másiknak el ne fusson a pénz (mert panaszkodott a vendégjátékos - hogy nincs ülőalkalmatossága), ugyanis tudni illik, ha nagyobb pénzről van szó, tehát ha már nem csak 200,-Ft a tét, a törzsjátékosok segítik egymást. Pár óra elteltével, amikor a Portis-t legyőző törzsjátékos már több ezer forintot vesztett, az olasz felállt, az asztalon hagyta az elnyert pénzt és "Good Luck!" köszönéssel gyorsan elballagott. A Portis-t legyőző törzsjátékos hangosan kiabált utána, hogy nem kell a pénze - vigye csak el (meg hasonlókat) és az arcárol olvasni lehetett a megszégyenítettség és megalázottság érzését... Gondolom később azért biztosan örült, hogy legalább a pénze megmaradt!:-). Közben kiderült, (néhány ott bámészkodó embertől hallottam), hogy valamelyik híres olasz sakkmesterhez volt szerencsénk...

A Jézusos beszédű (és első látásra kicsit bolondosnak tűnő) törzsjátékos mondta, hogy a múltkor lejött hozzájuk játszani az egyik miniszter úr is! Elmondása szerint vesztett ellene. Ő persze bátorította - idézem: "Gondolkodjon már kicsit gazdaságosabban! Fektessen bele a sakkba, jöjjön le hozzánk sakkozni, hozza inkább ide a pénzét, mert jó helyre fekteti be!" Hát kérem, ilyeneket mondogatott a miniszternek a parti közben!:-)

Ez a törszjátékos még arról is híres, hogy bárki készíthet vele interviewt - pénzért. Mindent csak pénzért enged. Még azért is pénzt akart volna tőlem, hogy lefényképeztem - csak a szerencsén és a jókedvén múllott, hogy nem fizettem (no meg mert időközben elnyert tőlem 400 forintot...). Azt mondta, hogy ő már benne volt a TV-ben is - pénzért:-), meg valamilyen "Budapest antológiában", de megintcsak pénzért... Mindenkinek azt hangoztatja, hogy tiszta szívéből kívánja, keressenek az emberek sokat Magyarországon és utána járjanak le hozzá sakkozni vele, mert így jó helyre kerül a pénzük.:-))) Nem rossz, mi? A kis mohó!

És képzeljétek! A Portis-t legyőző törszjátékos úgy sakkozik, hogy a sakkórát az ellenfelének 5, vagy 10, de magának csak 1 percre állítja! És ad legalább egy bástya, de néha akár egy vezér előnyt is! Mondanom sem kell, hogy ennek ellenére mégis majdnem mindig nyer! Hm!

E két általam jobban megfigyelt törzsjátékoson kívül még talákozhattok ott egy pockosabb, szemüveget viselő, korban kicsit előrehaladottabb fekete hajú bácsikával is. Aztán ott van a sovány és ugynúgy öreg, fura szemű törzsjátékos, kifakult régi sültös sapkájában, meg az alacsony bajszos (olyan régi foci drukker fazon) törzsjétékos is, de a nevüket még nem tudom.

2-3 héttel később tudtam meg, hogy nem csak öregek, hanem fiatalok is vannak közöttük. Egy barna bőrű sportruhás huszonéves gyerek és a kiborotvált kopasz haverja is közéjük tartozik, mert többször is ott voltak, beszélgetettek velük és játszottak. Pedig első látásra a kinézetüből nem nagyon vehető ki, hogy van valami közük a sakkhoz!:-) Rájöttem, hogy nagyon gyorsan le kell szoknom az ítélkezésről és az előítéletekről, mert a gárda fele elég furcsán néz ki... Hiába! A pénz itt semmit nem jelent!: Vagy tudsz sakkozni, vagy nem!:-)

Azért vannak kivételek is. Például az egyik törzsjátékos öregúr (ha jól tudom, akkor Józsi bátyám - talán éppen az, aki a páromat tanítani fogja) öltönyben, nyakkendőt kötve - így elegánsan sakkozik, mint egy angol arisztokrata!:-)

És ezeknek az aluljárói törzsjátékosoknak (állítólag) néhanapján vannak 10 ezer forintos partijaik is! Esténként, különböző helyeken - többnyire kocsmákban.

Az asztalok körül mindig akad elegendő bámészkodó, érdeklődő és játszani kívánó ember. Vannak visszatérő játékosok, akik megérkezéskor régi ismerősként kezet ráznak a törzsjátékosokkal, tudják egymás nevét, tegeződnek.

Ahogy ott áll a sok nézelődő, a törzsjátékosok folymatosan szólítgatják őket, nincs e kedve játszani valakinek közülük.

A kicsit bolondos, Jézusos beszédű törzsjátékossal (tovább már csak Józsi) megegyeztem, hogy játszhatunk, de csak 100 forintért. Ő meg alkudozni kezdett, hogy az kevés, mert ha már lassan játszunk (miattam, mert ő órára játszik - 3 és 5 perces partikat!) - nem időre, akkor legalább min. azért a 200-ért. Én erre kitaláltam, hogy 100-ért, de egymás után 4 partit. Beleegyezett. A másodikat én nyertem, aminek nagyon örültem. A többi 3-at természetesen ő, én örülhetek, hogy tanulhattam tőle...

Pár héttel később tudtam meg, hogy a törzsjátékosok (ha szabad az asztal - amikor nincs ki ellen sakkozniuk), a félig hozzájuk (vagy közéjük?) tartozó, csak néha sakkozó haver-játékosoknak is kölcsönadják az asztalt (a sakktáblával együtt) és ha ezek a játékosok nyernek valaki ellen (mert ellenük már több a bátor jelentkező), az elnyert pénz felét odaadják az asztal tulajdonosának, vagy meghívják egy sörre.:-)

Egy ilyen haver-játékos ellen én is kiálltam és a második partink (sötéttel voltam) 1 óráig tartott (az asztal tulajdonosa már kicsit idegeskedett, mert addig nem játszhatott), de én nyertem!:-))) Mondta is az ellenfelem, hogy komoly volt, nem gondolta volna rólam, stb. Amit még nem tudtok, hogy reggel óta már 1,5 liter vörösbort megivott... És mégis erősen játszott, jobban mint én józanul!!! Az eset mégsem egyedi, mert szok ott lent sakkozni (a törzsjátékosok közé tartozik) egy alacsonyabb harmicas éveiben járó, tömzsi, zömök, kidobó formájú ember is, aki a múltkor részegen játszott olyan komoly partit, hogy csak lestem!:-)

Ezt már június elején írom: Megint lent voltam, de érdekes módon délután fél kettő körül még nem voltak szétrakva az asztalok sem, csak ketten sakkoztak, az egyik büfé oldalából kiálló asztalként szolgáló márvány lapon. Odamentem hozzájuk, rájuk köszöntem és aztán néztem a játékukat. Erre odajött hozzánk a barna bőrű macsó focista barátjuk és egy másik barna bőrű törzsjátékos is, aki mindegyiküket megkérdezte, nem e jönnének vele az asztalért. Nem nagyon válaszoltak, ezért rászóltam, hogy majd én segítek. Csak ekkor vett észre és mondta, hogy jól van, akkor jöjjek. Elmentünk a kulcsért egy közeli büfébe, aztán gyalogoltunk jó 100 métert, közben bemutatkoztam neki + lekezeltem vele (a neve Zsolt), majd kicipeltünk egy asztalt a csövekkel és vezetékekkel teli helységből, amelyikben nem volt villany sem, de legalább 10cm-es víz állt... Aztán lassan elindultunk az asztallal (mert hosszú asztalról van szó, amelynél 8 ember is elfér) és miután odaértünk a törzshelyre, segítettem felrakni a sakktáblákat is. Megtudtam, hogy a macsó focista-sakkozót Krisztiánnak hívják. A Zsoltival való összeismerkedésem azért érdekes, mert elég ellenszenvesnek tűnt, ugyanis egy nappal korábban összeveszett egy öregebb törzsjátékossal, akinek elvette a szemüvegét, megtépte a haját és megparancsolta neki, hogy adja át a székjét a feleségének! Huh! Nagyon szomorú látványt nyújtott a gyengébb öregember tehetetlensége... De térjek csak vissza arra a napra, amikor az asztalt cipeltem, mert a sakktábla felrakása után Zsolti megkérdezte, nem e játszunk egyet. Én meg mondtam, hogy csak tanulni járok le, meg nézelődni, mert úgyis vesztenék, hiszen láttam milyen erősen játszik ő is, stb. Mondta, hogy nem pénzért, aminek az lett az eredménye, hogy nyertem ellene!!! A visszavágó közben érkezett Szandi (ez a beceneve, mert egy barna bőrű fekete Sandokan frizurájú egyén), aki Zsoltival akart játszani - pénzért. Egyből fogtam az adást és felajánlottam, hogy nyugodtan hagyjuk abba, mert a Szandi fontosabb - ő pénzért akar ellene játszani. Aztán már csak néztem, hogyan játszanak. Órára, 3-3 percre...

Egyelőre ennyit az aluljáróban szerzett tapasztalataimról és ha ott jársz, ne feledj játszani egy 200,-Ft-os partit!:-)

(nietzsche, 2004 július)

"Vissza a Sakk Mindenkinek! téma főoldalára"

024g.