020e - Zenéről a zenekedvelőknek - Az elektronikus és komputeres zene története

020e.

Zenéről a zenekedvelőknek - Az elektronikus és komputeres zene története

Az elektronikus zene nemcsak a jelenkor és az utóbbi időszak technológiai robbanásának következménye, mert már időszámításunk előtti időszakból is vannak olyan berendezések és hangszerek, melyek aizáltak voltak, emberi beavatkozás nélkül keltettek ilyen-olyan hangokat. Ilyen volt pl. a "hydraulis" is. Számtalan feljegyzés és érdekesebbnél érdekesebb szerkezetek, ”zenedobozok”, gépek, ”muzsikáló verklik” teszik a történetet bámulatossá. Azonban a jelenlegi írás részeként nem érzem fontosnak egy terjedelmes elektronikus zene történelem közlését, ezért következzen az elmúlt kb. 100 év eseménye.

Késő 19. és korai 20. század

A legkorábbi tisztán elektronikus hangszer a "Thaddeus Cahill" által 1897-ben kifejlesztett "Teleharmonium" (vagy "Telharmonium") volt. A hangszer egyszerű használhatóságát olyan ”apróságok” akadályozták, mint például a héttonnányi súly és a tehervagonnyi méret. Az első praktikus elektronikus hangszernek a "Theremin" tekinthető, melyet professzor "Leon Theremin" fejlesztett ki 1919 és 20 körül. Másik korai ilyen hangszer volt az "Ondes Martenot" melyet "Olivier Messiaen" használt előszeretettel a "Turangalila" Szimfonikusoknál. Ez a hangszer népszerű volt még olyan elsősorban francia komponistáknál mint "Andre Jolivet".

Háború utáni évek: 1940 – 1950 Elektronikus zene történelem és konkrét zene

A második Világháborút követő időszakban az elektronikus zene arra volt hivatott, hogy haladó komponistákkal az élen felülmúlja a tradicionális hangszerek határait. A nagyszámban írt modern elektronikus zenei kompozíciókat csak a kezdetnek tekintették a konkrét zene és a hangfelvevők kialakulásánál 1948-ban, hogy mihamarabb kialakulhasson az első korai analóg szintetizátor. Az első konkrét zenei művet "Pierre Schaeefer" írta, ki olyan avantgarde klasszikus komponisták oldalán dolgozott, mint "Pierre Henry", "Pierre Boulez" és "Karlheinz Stockhausen". Stockhausen több évig dolgozott a "Cologne Stúdió" Elektronikus zenei részlegének tagjaként, ahol elektromosan keltett hangokat próbáltak ötvözni hagyományos zenekarokkal. "Max Mathews" számítógépet kezdett használni zenekomponáláshoz a "Bell laboratórium"-ban 1957-ben. Ugyancsak ismert komponisták voltak még ezen a területen "Edgar Varese" és "Steve Reich". A "Radiophonic" - a BBC különleges hangeffekt műhelyében – "Ron Grainer" és "Delia Derbshyre" megalkotta az első elektronikus zenei melódiát a "Doctor Who" című televíziós produkció zenei témáját.

1960-tól 1970-ig

Habár az elektronikus zene mint klasszikus vagy művészi kompozícióként kezdte hódító útját, néhány éven belül a populáris kultúra részévé vált, igaz ekkor még változó lendülettel. A 60-as években "Wendy Carlos" két számottevő albummal népszerűsítette a korai szintetizátoros zenét: a „The Well Tempered Synthesizer”-rel és a „Switched On Bach”-al, mely klasszikus barokk zenei részleteket dolgoz fel egy "Moog" szinti segítségével. Mivel a "Moog" egy monofonikus hangszer volt, így "Carlos"-nak rengeteg stúdióidőre volt szüksége, hogy soksávos zenéjét elkészíthesse. A korai masinák közismerten instabilak is voltak és nagyon könnyen elhangolódtak. Ezek ellenére néhány zenész, mint "Keith Emerson" az "Emerson Lake and Palmer"-ből magukal vitték a turnékra. A "Theremint", annak ellenére, hogy hihetetlenül nehéz volt rajta játszani mégis használták olyan jeles pop zenei alkotásokban mint a "Beach Boys" „Good Vibrations” című zenéje. Ezek után itt volt még a "Mellotron" is, mely a "Beatles"-ék „Strawberry Fields Forever”-jében jelenik meg, és háttérhangszerként hallható a „Yes It Is-ben” is.

Azonban nemcsak "Moog" volt az egyetlen szintetizátor fejlesztő. A Nyugati Parton "Donald Buchla" is ilyen hangszerekkel kísérletezett, csak ezek a "Moog"-októl eltérően billentyűzet nélkül készültek. Ahogyan a technika fejlődött és a szintetizátorok egyre erőteljesebbek és hordozhatóbbak lettek, egyre több rock banda fogadta kegyeibe és építette be muzsikájába. Példaként, mint relatív korai felhasználókként felhozhatók olyan együttesek, mint a "The United States of America", a "The Silver Apples" és "Pink Floyd" és a habár nem minden zenéjük volt elektronikus (kivéve a The Silver Apples-t), de a zenei hangzásukat igenis a szintetikus elemek határozták meg. Az 1970-es években a stílust elsősorban a "Kraftwerk" karolta fel, kik elektronikát és robotokat használtak, hogy szimbolizálják és néha mulatságosan ünnepeljék a modern és technikai világ elidegenülését; ezekre a napokra a zenéjük tisztán és kompromisszumok nélkül elektronikus. Németországban elsősorban elektronikus zenékből váltak populárissá olyan együttesek interpretálása folytán, mint a "Tangerine Dream", a "Can" és még sorolhatnánk.

A "Jazz" műfajában erősített akusztikus hangszerek és szintetizátorok hangjainak keveredése határozta meg hangzást, mint például a "Weather Report" felvételein. "Joe Zawinul", a szinti zenész ebben az együttesben több ilyen formáció összeállításán is fáradozott. A híres jazz zongorista "Herbie Hancock" bandájával a "The Headhunters"-szel 1970-ben hallgatóit az elektronikus és szintetizált hangok széles palettájával kápráztatta el, mely hangzás még jobban kinyílt a "Future Shock" albumon, mely "Bill Laswell" közreműködésével született meg a 80-as években. Ezen albumon látta meg napvilágot a híres "Rockit", 1983-ban.

Olyan zenészek, mint a "Tangerine Dream", "Brian Eno", "Vangelis", "Jean Michel Jarre", a japán komponistáktól "Isao Tomita", "Kitaro" szintén terjesztették és popularizálták az elektronikus zenei hangzást. A filmipar ugyancsak széleskörűen kezdte felhasználni a hangzást a filmzenékben; nagyszerű példa az elsők közül "Stanley Cubrick" filmje, az "Anthony Burgess" novelláján alapuló „A Clockwork Orange”.

A „Forbidden Planet” filmzenéje elektronikus kottákat használt, habár itt nem szintiket alkalmaztak 1956-ban, de miután az elektronikus zenei hangzás egyre inkább elterjedt a populáris zenében, úgy lett egyre inkább bevett szokás a filmes felhasználás és egyre nagyobb szükség a hangulat megteremtéséhez az elektronikus hangzásokkal és hangeffektekkel olyan sci-fi alkotásoknál, mint a „Blade Runner” és az UFÓ-s filmek. Pop zenei sztárokhoz hasonlóan elektronikus zenei bandákat alkalmaztak teljes filmzenei albumok megírásához.

Késő 70-es és késő 80-as évek Az industrial és az elektropop

A késő 70-es és korai 80-as években erőteljesen megindult az elektronikus hangszerek fejlesztése. Az analóg szintetizátorok átadták helyüket a digitális szintiknek és "sampler"-eknek. Ezek az első hangmintavevők a korai szintikhez hasonlóan nagyméretű és megfizethetetlenül drága berendezések voltak – olyan cégek, mint a "Fairlight" és "New England Digital" 100 000 dollárokért adtak el hangszereket. Az 1980-as évek közepén ezen zeneeszközöket leváltották az olcsó és elérhető árú mintavevők. A késő 70-es évektől rengeteg zenét alkottak ezekkel az eszközökkel. Olyan formációk, mint a "Heaven 17", "Severed Heads", "The Human League", "Yazoo", "The Art of Noise", "Orchestral Manoeuvres in the Dark", "Depeche Mode" és a "New Order" teljesen új fejezeteket nyitottak az elektronikus zenei jelentésben. A "Fad Gadget" nevét egyenesen a "New Wave" elektronikus zenei vonatkozásának atyjaként aposztrofálják.

A zenegépek művi mivoltából kiindulva nagyszerű lehetőséget biztosítottak a véletlenszerű, nem harmonikus, statikus zajok létrehozásához, ami az "Indusztriális" zene műfajához vezetett. A stílus úttörő csapataihoz tartozik a "Throbbing Gristle" (mely 1975-ben kezdte működését), "Wavestar and Cabaret Voltaire". Néhány formáció, mint a "Nine Inch Nails", "KMFDM" és a "Severed Heads" kalandozó felfedezéseket tettek a konkrét zene birodalmába és az onnan szerzett „kincseket” alkalmazták a mechanikus tánczenékben. Számos együttes kreált eközben durvábbnál durvább elektronikus muzsikákat. Míg időközben mások ("Front 242", "Skinny Puppy") ezeket a kemény hangzásokat kombinálták a korábbi pop-orientált motívumokkal, megalkotva az "electronic body music"-ot (EBM-et).

Karöltve az elektronika és "indusztriál" iránti növekvő népszerűséggel, számos alkotó a "dub" muzsika megalkotásán fáradozott. Figyelemre méltó producer volt ezen a területen "Adrian Sherwood", kinek az "On-U Sound" elnevezésű címkéje volt 1980-ban felelős az "indusztriál" és a zajok esztétikájának ötvözéséért olyan nevekkel az élen, mint "Tackhead", az énekes "Mark Stewart" és még sorolhatnánk. Ez kövezte ki az utat az 1990-es években népszerű "dub"-hoz, olyan együttesek vezetésével, mint "Meat Beat Manifesto" és a később "Downtempo" és "trip hop" producer "Kruder & Dorfmeister".

A jelenlegi fejlődés útja: 1980-as évektől a korai 2000-es évekig A techno, a house és a trance útja

A "chicago-i techno", a "detroit-i house" hangzás a korai 80-as években és a később Angliai bázisú "acid house" vonal a késő 80-as és korai 90-es években csak olaj volt a tűzre, hogy az elektronikus zene fejlődése és elfogadottsága kiteljesedjen és megtalálja helyét a táncparketten. Az elektronikus kompozíciók gyorsabban és precízebben alkotnak ritmusképleteket, mint a tradicionális hangszerek. Az elektronikus tánczenei hangzás sokszor használ ezért hagyományos hangszeres hangmintákat.

A használható elektronikus hangszerek árainak zuhanása azt jelentette, hogy a popzene jelentős része elektronikusan készült. Olyan művészek, mint "Björk", "Moby" hamar popularizálták a változatos formákat a fő zenei áramban ("mainstream"). A 90-es években, a török elektronikus zenei producer, "Murat Ses" publikálta műveit, melyek keleti, közép Ázsiai és Anatol zenéket egyesített: „az idő és határok nélküli összefüggés kultúrák és civilizációk között”. "Alexandre Bischof" „Dark Lounge”-a a modern elekrtonikus zenét ötvözi hazájának "samba" gyökereivel és viszi elvont és sötét irányba a hangokat.

Ennyit a "wikipédia" oldaláról.:)

Engem az előbbiekből főleg az "Electronic body music" nevű zenei irányzat érdekel, ezért itt van róla valami, némileg bővebben, de már csak angolul:

Electronic body music (EBM) is a musical genre combining elements of industrial music and electronic dance music. The genre's early influences run the gamut from the noisy industrial music of the time (Throbbing Gristle, Psychic TV) to the Radical Dance scene (Portion Control, 400 Blows) and straight-ahead electronic music (Kraftwerk, DAF).

Beginnings

The term was coined by the Belgian band Front 242 in the early 1980s to describe their music, and they are considered the first EBM band. Front 242 also coined the term "Electro Disco Terrorist Music" around the same time and have expressed that they thought that was more accurate, but that failed to catch on. Other terms used roughly synonymously since the 80s are "techno-industrial" or "electro-industrial". Through the 1980s and early 1990s the style, now sometimes refered to as "Old-school EBM" in contrast with more recent examples of the genre, was characterized by harsh and often sparse electronic beats and became popular in the underground club scene, particularly in Europe. In this early period the most important labels were the European PIAS and Antler-Subway and the North American Wax Trax!; early bands besides Front 242 include Die Krupps, Nitzer Ebb, Borghesia, Neon Judgement, The Weathermen, Klinik, à;GRUMH..., Skinny Puppy, Severed Heads, Meat Beat Manifesto, and Front Line Assembly.

Developments

In the early and mid 1990s, the genre began to grow as it borrowed some elements from other genres such as the harsh sounds of older style industrial and power noise and the guitars of gothic and industrial rock. Notable bands from this period of EBM include :Wumpscut:, Stromkern, Funker Vogt, E-Craft, Bio-Tek, Suicide Commando, Tactical sekt, Feindflug, Ionic Vision, Dismantled and Velvet Acid Christ.

By the late 1990s many of these later EBM bands, notably VNV Nation, Apoptygma Berzerk, Assemblage 23, Covenant, and Cesium 137 started to include more elements of synthpop and trance in their music. VNV's Ronan Harris and Apop's Stephan Groth referred to their further evolution of EBM as "futurepop", a term now used to describe bands with a similar musical output.

Ezt is a "wikipédiáról" másoltam - mert jól van megírva.:)

Ezeken kívül még kedvelem a következő stílusokat:

http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_industrial_music_subgenres

Amiből kialakultak:

http://en.wikipedia.org/wiki/Industrial_music

(nietzsche, 2005 novemmber 11.)

"Vissza a Zenéről a zenekedvelőknek téma főoldalára"

020e.